A kvóták használata az operációs rendszerben egy olyan választható lehetőség, aminek segítségével állományrendszerenként korlátozni tudjuk az egyes felhasználók vagy csoporttagok által elhasznált lemezterület és/vagy állományok mennyiségét. Ezt leggyakrabban olyan időosztásos rendszerekben használják ki, ahol szükség lehet az egyes felhasználókra vagy csoportokra eső erőforrások mennyiségének szabályozására. Ezzel tudjuk megakadályozni, hogy a felhasználók vagy csoportok elfogyasszák az összes rendelkezésre álló lemezterületet.
Mielőtt nekilátnánk a kvóták használatának, meg kell győződnünk róla, hogy a rendszermagunkban megvan hozzá a szükséges támogatás. A kvótákat a következő sorral lehet engedélyezni a rendszermag beállításait tartalmazó állományban:
options QUOTA
A gyári GENERIC
rendszermag ezt
alapból nem engedélyezi, ezért ehhez
mindenképpen be kell állítani, le kell
fordítani és telepíteni egy kell
saját rendszermagot. A saját rendszermag
létrehozásához kövessük a 8. fejezet - A FreeBSD rendszermag testreszabása utasításait.
Ha ezzel megvagyunk, akkor a következő sorral
bővítsük ki az
/etc/rc.conf
állományt:
enable_quotas="YES"
A kvótákat kezelő rendszer
indításának finomabb
szabályozására létezik még
egy további beállítási
lehetőség is. A rendszer indítása
során általában az egyes
állományrendszerek kvótáját a
quotacheck(8) program ellenőrzi. A quotacheck(8)
gondoskodik róla, hogy a kvótákat
tároló adatbázis ténylegesen az
állományrendszeren található
adatokat tükrözi. Ez egy nagyon
időigényes folyamat, ami rányomja
bélyegét a rendszer elindulásához
szükséges idő mennyiségére is.
Amennyiben szeretnénk megtakarítani ezt a
lépést, tegyük bele az
/etc/rc.conf
állományba a
direkt erre a célra kialakított
beállítást:
check_quotas="NO"
Végezetül az állományrendszereken
az /etc/fstab
megfelelő
módosításával tudjuk
egyenként engedélyezni a lemezkvóták
használatát. Itt lehet bekapcsolni az
állományrendszerek felhasználókra
vagy csoportokra, esetleg mind a kettőjükre
vonatkozó kvótáikat.
Ha felhasználói szintű
kvótákat akarunk engedélyezni egy
állományrendszeren, akkor az
/etc/fstab
állományban az
állományrendszer beállításai
közé vegyük fel a userquota
opciót. Például így:
/dev/da1s2g /home ufs rw,userquota 1 2
Ehhez hasonlóan tudjuk engedélyezni a
userquota
helyett a groupquota
opció használatával a csoportszintű
kvótákat is. A felhasználói-
és csoportszintű kvóták együttes
engedélyezéséhez így kell
átírni az állományrendszer
bejegyzését:
/dev/da1s2g /home ufs rw,userquota,groupquota 1 2
Alapértelmezés szerint az
állományrendszerekhez tartozó
kvóták a gyökerükben
található quota.user
valamint
quota.group
állományokban
tárolódnak. Erről részletesebben az
fstab(5) man oldalon olvashatunk. Noha még az
fstab(5) man oldala szerint is megadható más
elérési út a kvótákat
tároló állományokhoz,
semmiképpen sem javasoljuk ezt, mert úgy
tűnik, hogy a kvótákat kezelő
különböző segédprogramok ezzel nem
képesek rendesen megbirkózni.
Most kell újraindítani a rendszerünket az
új rendszermaggal. Az /etc/rc
magától le fogja futtatni a kezdeti
kvótaállományok
létrehozásához szükséges
parancsokat az /etc/fstab
állományban megadott
állományrendszereken. Ennek megfelelően
tehát nem nekünk kell kézzel
létrehoznunk ezeket az állományokat.
Hétköznapi esetben egyáltalán nem kell manuális futtatnunk a quotacheck(8), quotaon(8) vagy quotaoff(8) parancsokat. Habár ha tisztában szeretnénk lenni a pontos működésükkel, akkor mindenképpen lapozzuk fel a hozzájuk tartozó man oldalakat.
Ahogy sikerült beállítani a kvóták használatát, egyből ellenőrizzük is a működőképességüket. Ezt legegyszerűbben a következő paranccsal tehetjük meg:
#
quota -v
Itt egy sorban összefoglalva láthatjuk a jelenlegi lemezhasználatot és az egyes állományrendszereken engedélyezett kvóták korlátait.
Most már készenállunk arra, hogy az edquota(8) paranccsal végre korlátokat is beállítsunk a kvótákhoz.
Számos beállítás áll rendelkezésünkre a felhasználók vagy csoportok által lefoglalható lemezterület vagy a létrehozható állományok számának korlátozását illetően. A helyfoglalást szabályozhatjuk lemezterület alapján (blokk kvóta) vagy az állományok száma szerint (állományleíró kvóta), esetleg a kettő kombinációjával. A korlátok további két kategóriára bonthatóak: erősre és gyengére.
Az erős korlátot (hard limit) nem lehet túllépni. Ahogy a felhasználó eléri a számára kiszabott erős korlátot, semmilyen további területet nem használhat fel a kérdéses állományrendszeren. Például, ha a felhasználónak az állományrendszeren 500 kilobyte-os erős korlátot állítottunk be, és éppen 490 kilobyte-nál tart, akkor a felhasználó innen már csak 10 kilobyte-nyi helyet foglalhat le. 11 kilobyte lefoglalása már nem fog sikerrel járni.
Ezzel szemben a gyenge korlátok (soft limit) egy adott ideig átléphetőek. Ezt az időt türelmi időnek (grace period) nevezik, ami alapértelmezés szerint egy hét. Ha a felhasználó a gyenge korláton felül marad a türelmi idő után is, akkor ezt a gyenge korlát erőssé válik és semmilyen további helyfoglalásra nem lesz lehetősége. Amikor a felhasználók újra a gyenge korlát alá kerül, a türelmi idő is visszaáll a beállított értékére.
A most következő példában az
edquota(8) parancsot mutatjuk be. Amikor meghívjuk
az edquota(8) parancsot, akkor elindul az
EDITOR
környezeti változónak
megfelelő szövegszerkesztő, illetve ennek
hiányában a vi,
és lehetőségünk nyílik a
kvóta korlátainak
módosítására.
#
edquota -u teszt
Quotas for user teszt
:
/usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 50, hard = 75)
inodes in use: 7, limits (soft = 50, hard = 60)
/usr/var: kbytes in use: 0, limits (soft = 50, hard = 75)
inodes in use: 0, limits (soft = 50, hard = 60)
Normális esetben minden kvótával rendelkező állományrendszerhez két sort kapunk. Közülük az egyik sorban szerepelnek a blokkok korlátai, a másikban az állományleírók korlátai. Ha valamelyiküket meg akarjuk változtatni, akkor egyszerűen csak át kell írnunk az adott korlát értékét. Például növeljük meg a felhasználók 50-es gyenge és 75-ös erős blokk korlátját 500-as gyenge és 600-as erős korlátra. Ehhez szerkesszük át a
/usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 50, hard = 75)
sort erre:
/usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 500, hard = 600)
Az új korlátok akkor fognak érvénybe lépni, miután kiléptünk a szövegszerkesztőből.
Néha hasznos lehet a korlátokat adott
felhasználói azonosítókhoz
beállítani. Ezt az edquota(8) parancs
-p
paraméterével tudjuk
elvégezni. Először is állítsuk
be egy felhasználónak a beállítani
kívánt korlátokat, majd futtassuk le az
edquota -p teszt
kezdőuid-véguid
parancsot. Például ha a
teszt
nevű
felhasználónak állítottuk be a
számunkra megfelelő korlátokat, akkor a
következő paranccsal lehet a rá
vonatkozó korlátokat kiterjeszteni a 10 000
és 19 999 közötti
azonosítójú
felhasználókra:
#
edquota -p teszt 10000-19999
Erről bővebben az edquota(8) man oldalán kaphatunk felvilágosítást.
A kvóták korlátait és a lemez jelenlegi kihasználtságát a quota(1) vagy repquota(8) parancsokkal is ellenőrizhetjük. A quota(1) parancs segítségével ellenőrizhető az egyes felhasználók vagy csoportok kvótája és lemezhasználata. A felhasználók csak a saját adataikhoz férhetnek hozzá, illetve mindazon csoportokéhoz, aminek tagjai. Egyedül a rendszeradminisztrátor képes látni az összes felhasználó és csoport kvótáját. A repquota(8) paranccsal kérdezhető le az összes kvóta és lemezhasználat rövid kimutatása minden olyan állományrendszeren, ahol azok engedélyezettek.
A következő kimenet a quota -v
parancstól származik, ahol a
felhasználónak két
állományrendszeren is vannak
kvótái:
Disk quotas for user teszt
(uid 1002):
Filesystem usage quota limit grace files quota limit grace
/usr 65* 50 75 5days 7 50 60
/usr/var 0 50 75 0 50 60
A fenti példában látható, hogy a
felhasználó a /usr
állományrendszeren pillanatnyilag 15 kilobyte-tal
van az 50 kilobyte-os gyenge korlátja felett
és 5 napja van hátra a türelmi
időből. Vegyük észre a szám
mellett levő csillagot (*
), amivel a
rendszer jelzi, hogy a felhasználó
túllépte a korlátját.
A quota(1) parancs kimenetében
általában nem jelennek meg azok az
állományrendszerek, amelyeken a
felhasználónak ugyan vannak kvótái,
de nem foglal rajtuk lemezterületet. A -v
beállítás megadásával ezek az
állományrendszerek is
láthatóvá válnak, mint ahogy azt a
fenti példában is megfigyelhettük a
/usr/var
esetében.
A kvóták az NFS szerver kvótákért felelős alrendszerében is engedélyezhetőek. Az rpc.rquotad(8) démon teszi az NFS klienseken futtatott quota(1) parancsok számára elérhetővé a kvótákkal kapcsolatos információkat, aminek köszönhetően a felhasználók távolról is képesek lekérdezni a kvótáikat.
Az rpc.rquotad
aktivilásához a következőt kell
beállítani az /etc/inetd.conf
állományban:
rquotad/1 dgram rpc/udp wait root /usr/libexec/rpc.rquotad rpc.rquotad
Majd ne felejtsük el újraindítani az
inetd
démont sem:
#
/etc/rc.d/inetd restart
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.